Megint felültem a vonatra. Magyarországon. MÁV-ra. Beteg vagyok? Valószínűleg. De ezt is lehet überelni!
Szóval pénteken lelkesen vonatozok Budapestre szokásomhoz híven, mp3 lejátszót otthon felejtettem, telefonom headset-ét otthonfelejtettem, mindegy úgysincsenek rajta mp3-ak, hegyek közt meg meg még Kossuth is kompromisszumos, a tanulandót meg már untam. Mi maradt? Megfigyelni a táj szépségeit, az új szeméthalmokat, a kirajzott prostikat… és hopp! Egyszer csak egy erdős résznél egy ember kisétál a bokrok mögül. Ebben nem lenne semmi furcsa, de egy fekete maszk volt a fejére húzva, olyan szado-mazo féle. Erre még azt gondoltam egy pillanatra, hogy talán most rabolt ki valami erdei postát és elfelejtett átöltözni, de ennek kis valószínűsége volt, mert utána felfedeztem, hogy deréktól lefelé meztelen a lelkem. Egy kezdő szatír bontogatta szárnyait az erdős részen, bízva benne, hogy majd most sokan látják a vonatból, de nem kell félni, hogy majd bárki odamegy és lenyom egy maflást. Nem tudom hányan látták, de nekem Pestig erősen röhöghetnékem volt, és nem azért mert ilyen beteg szegénykém, hanem mert az ahogy ott feszített egy szál pólóban nagyon nevetséges volt. Ha már szatírkodunk kérem tessék rendesen csinálni! Igényes szatír hosszú kabátot hord, nem pólót.
Megjegyezném mellékesen, hogy én azért szívesen megismerném a fazont. Kíváncsi vagyok milyen ember lehet. Nős? Gyereke van? Kivel él? Mit végzett? Hol dolgozik? Mi motiválja? Ezek közül csak a munkára tippelhetek, mert nem messze az út mellett egy sárga furgon állt, amilyet az autópályán dolgozók használnak. Életkorra harmincas. Hobbija némileg „extrém”.
Szóval pénteken lelkesen vonatozok Budapestre szokásomhoz híven, mp3 lejátszót otthon felejtettem, telefonom headset-ét otthonfelejtettem, mindegy úgysincsenek rajta mp3-ak, hegyek közt meg meg még Kossuth is kompromisszumos, a tanulandót meg már untam. Mi maradt? Megfigyelni a táj szépségeit, az új szeméthalmokat, a kirajzott prostikat… és hopp! Egyszer csak egy erdős résznél egy ember kisétál a bokrok mögül. Ebben nem lenne semmi furcsa, de egy fekete maszk volt a fejére húzva, olyan szado-mazo féle. Erre még azt gondoltam egy pillanatra, hogy talán most rabolt ki valami erdei postát és elfelejtett átöltözni, de ennek kis valószínűsége volt, mert utána felfedeztem, hogy deréktól lefelé meztelen a lelkem. Egy kezdő szatír bontogatta szárnyait az erdős részen, bízva benne, hogy majd most sokan látják a vonatból, de nem kell félni, hogy majd bárki odamegy és lenyom egy maflást. Nem tudom hányan látták, de nekem Pestig erősen röhöghetnékem volt, és nem azért mert ilyen beteg szegénykém, hanem mert az ahogy ott feszített egy szál pólóban nagyon nevetséges volt. Ha már szatírkodunk kérem tessék rendesen csinálni! Igényes szatír hosszú kabátot hord, nem pólót.
Megjegyezném mellékesen, hogy én azért szívesen megismerném a fazont. Kíváncsi vagyok milyen ember lehet. Nős? Gyereke van? Kivel él? Mit végzett? Hol dolgozik? Mi motiválja? Ezek közül csak a munkára tippelhetek, mert nem messze az út mellett egy sárga furgon állt, amilyet az autópályán dolgozók használnak. Életkorra harmincas. Hobbija némileg „extrém”.
Tábori lap
Kedves Szüleim és Ágika! Tegnap értesültem, hogy szeretett parancsnokunk, Varró Őrnagy úr, megrendült egészségi állapota miatt kéthetes betegszabadságra hazautazik. Rögtön hozzá siettem, és megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni. Valóban, a partizánok nagyfokú zaklatása miatt szeretett őrnagy urunk súlyos álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is érzékeny. Egyes szagokat nem tud elviselni, mások viszont, pl. a fenyőszag, megnyugtatják. Szerencsére eszembe jutott, hogy az öccséék lakása nincs messze a Spódium-gyártól, ahol dögöt dolgoznak föl. Újra hozzá siettem, és leírtam neki a mátraszentannai házat, a napfényes kertet, a kilátást a Bábonyra, továbbá azt a finom fenyőillatot, mely a bartalaposi völgyre ráterült, és képzeljétek! őrnagy urunk elfogadta a meghívást! Indulásának időpontja, ha addigra a partizánok zaklatása alábbhagy, a jövő hét elejére várható. Gondolhatják, hogy ez mit jelent nekem! A szabadságos vonat Kurszkból indul, és ő máris megígérte, hogy a zászlóalj gépkocsiján elkísérhetem, Istenem, megfürödhetek!
Kedves Szüleim és Ágika! Tegnap értesültem, hogy szeretett parancsnokunk, Varró Őrnagy úr, megrendült egészségi állapota miatt kéthetes betegszabadságra hazautazik. Rögtön hozzá siettem, és megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni. Valóban, a partizánok nagyfokú zaklatása miatt szeretett őrnagy urunk súlyos álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is érzékeny. Egyes szagokat nem tud elviselni, mások viszont, pl. a fenyőszag, megnyugtatják. Szerencsére eszembe jutott, hogy az öccséék lakása nincs messze a Spódium-gyártól, ahol dögöt dolgoznak föl. Újra hozzá siettem, és leírtam neki a mátraszentannai házat, a napfényes kertet, a kilátást a Bábonyra, továbbá azt a finom fenyőillatot, mely a bartalaposi völgyre ráterült, és képzeljétek! őrnagy urunk elfogadta a meghívást! Indulásának időpontja, ha addigra a partizánok zaklatása alábbhagy, a jövő hét elejére várható. Gondolhatják, hogy ez mit jelent nekem! A szabadságos vonat Kurszkból indul, és ő máris megígérte, hogy a zászlóalj gépkocsiján elkísérhetem, Istenem, megfürödhetek!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)